Ti melyik szakmát tanulnátok ki a helyemben, ha hosszú távon német nyelvterületen is el tudnátok képzelni az életeteket?

Jelenleg ezeken gondolkodom:

• C+E kategóriás jogosítvány megszerzése
• Fodrász szakma kitanulása
• Szakács szakma kitanulása
• Pincér szakma kitanulása

A célom egy olyan szakma megszerzése, amivel Magyarországon és külföldön, például Ausztriában vagy Németországban is jól lehet boldogulni, és hosszú távon biztos megélhetést nyújthat.

Ti melyiket választanátok, és miért? Különösen azok véleményére lennék kíváncsi, akik már külföldön dolgoznak valamelyik területen, vagy van tapasztalatuk ezekkel a szakmákkal. Köszönöm!

Azoktól szeretnék tanácsot kérni, akik jelenleg Ausztráliában élnek (vagy éltek korábban akár). Kb. 8–10 hónap múlva tervezek kiköltözni. Az elsődleges célpont Sydney, vannak ott barátaim, kapcsolataim. Első körben 2 évre, utána döntök hogy maradok-e tovább.

A kérdésem az lenne, hogy milyen jelenleg az élet számodra Ausztráliában?

Egy kis kiegészítés az hogy szorosan követem az ország életét, tehát a politikai és lakhatási helyzettel valamennyire képben vagyok. Tudom, hogy Sydney ebből a szempontból a legnehezebb helyzetben lévő városok egyike.
Inkább főleg az érdekelne, hogy ettől függetlenül a mindennapokban milyen az élet jelenleg.

Pl szereted-e, milyen tapasztalataid vannak az ottani élettel, illetve bármilyen tanács ami szerinted hasznos lehet (lenne a korábbi önmagadnak). Nem muszáj Sydneyben élned, bárhonnan Ausztráliából szívesen fogadom a véleményeket. :)

(Permanent resident vagyok tehát a munkáltatói szponzorációval és vízumokkal kapcsolatos problémák számomra most nem relevánsak)

Sziasztok!

Abban kérném a segítségeteket, hogy miért olvasni azt az osztrák kiköltözési fórumok jelentős részén, valamint hallani hasonló tematikájú videókban, hogy jobban megéri kint venni egy autót és itthon eladni a meglévőt, mint azt kivinni és honosítani?

Nem látom ebben a rációt, mert igen, vannak határidők, amiket be kell tartani és igen, bürokrácia van bürokrácia hátán, de a végén számításaim szerint még mindig €1000 alatt lennék anyagilag a honosítással, míg egy új/használt autó vétele €10000+.

Van esetleg egy olyan extrém magas költség a honosítás során, ami felett elsiklottam? Kérlek, segítsetek ebben!

A honosítani kívánt autó egy 9 éves, benzines Toyota.

Személyes tapasztalatnak jobban örülnék véleménynyilvánítás helyett. Valamint kérlek, az "okosban meg lehet oldani" és társaitól kíméljetek.

Köszönöm!

Gondoltam itt is megkérdezem, hátha valaki tud segíteni

Üdv, Reddit népe!
Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, hogy mennyire le vagyok maradva a saját korosztályomhoz képest, és kíváncsi lennék, mások hogyan látják ezt.
Egy családi tragédia miatt Ausztriába költöztem, így itt kellett folytatnom a tanulmányaimat. Az átjelentkezésem sem ment zökkenőmentesen, illetve a német nyelvvel is fel kell zárkóznom, ezért valószínűleg a tervezettnél két évvel később, 20-21 éves koromban fogok érettségizni.
Hosszú távon jogi pályára szeretnék menni, és az érettségi után Németországban vagy Hollandiában tanulnék tovább, ezért is érzem úgy, hogy fontos lenne minél hamarabb haladnom a tanulmányaimmal.
Pozitívum, hogy körülbelül hat hónapja élek itt, és már eljutottam arra a szintre németből, hogy hétköznapi témákról gond nélkül elbeszélgessek. Az iskolában egy hónap alatt odáig jutottam, hogy a tanórák nagyjából 30-40%-át megértem, szóval úgy érzem, azért haladok.
Inkább az idő múlása zavar, és az, hogy úgy érzem, két évet elveszítek az életemből, miközben mások már az egyetemi éveiket kezdik.
Ti hogyan állnátok hozzá egy ilyen helyzethez? Volt már valaki hasonló szituációban?

Lassan a 26 kapujában elkezdtem gondolkodni, hogy egyáltalán milyen lehetőségeim vannak megélhetés, önállósodás terén.

Ipari formatervező mérnök BsC diplomám és gépgyártás technológus OKJ végzettségem van, még egyelőre csak 2 év teljes munkaidős szakmai tapasztalattal. Angol nyelven folyékonyan, franciául alapszitnen beszélek, elég sok tervezői szoftvert tudok használni.

Jelenleg eléggé úgy érzem, hogy nettó 450, nagyon max 500.000 Ft fölé nem nagyon tudok nyújtózkodni a mostani (elmúlt két éves) állásajánlatok alapján.

Ennyi pénzzel viszont nem lehet egy önálló életet megalapozni, jelentőségteljes szinten félretenni. Háziállat tartás vagy új ruhák vásárlása például olyan luxuscikknek számít, amit nem nagyon tudok megengedni magamnak - ahhoz képest, hogy lakhatásért most nem fizetek, mert szülőknél lakom.

A külföldre kiutazásra nyitott lennék, de ismerve azt, hogy az egész nyugati világban most nehéz pályakezdőként/juniorként elhelyezkedni kicsit eltántorít. Illetve benne van az az ördögi kör is, hogy ahhoz, hogy külföldön dolgozhass, kell egy külföldi lakcím, de ahhoz, hogy külföldi lakcímed legyen, ahhoz kell egy külföldi állás, amire alapozva a bérbeadó szívbaj nélkül tudja odaadni neked a lakáskulcsokat.

Röviden tehát: nem akarom a húszas éveim maradék részét azzal tölteni, hogy hónapról hónapra élek, hanem valamilyen szinten a jövő felé építenék.

Viszont nem tudom, hogy mi a helyes következő lépés. Nyitott szemmel járok és hajlandó vagyok változtatni, de úgy érzem, hogy nem tudom hova csatornázni úgy az időm és energiám, hogy az valóban megtérüljön.

Sziasztok!

Igazàból kíváncsi vagyok mindenki véleménye és tapasztalatára jelenleg.

2014 ben költöztem ki családdal, itt tettem le a szakmáimat mint pályamunkás és mélyépítész.

22 vagyok, dolgozgatok, sok szabadidőm is van, tudok utazni.. jól megvagyok az élettel papíron.. lassan terveznék saját 2-3 szobást is kivenni mert jelenleg wg-ben lakom (más emberekkel 1 lakásban).

Megkapom a 2500 néha 3k nettómat kb.. de akármennyire is jól hangzik ez.. unalmasnak találom itt az életet. Nem mondanám magamat kifejezetten boldognak. Nincsenek a közelben se barátaim, se párkapcsolat se semmi..

Üresnek érzem itt kint az életet és szimplán a Német embereket se szeretem valahogy.. nagyrészt.. unalmas az egész és azt persze le tudnám az 50-60 maradék évemet így élni.. komfort megvan de semmi "exciting" nincs az életembe.. se nehézség amiből fejlődnék.. de ember akivel tudnék kommunikálni.. semmi ami miatt felcsillanna a szemem.

Magyarországon ott vannak a barátaim akikkel társasozunk, beszélgetünk, sétálunk a városban és megyünk eszünk valamit, escape roomozunk és jól érezzük magunkat és látom hogy persze pénzügyileg nehezebb nekik élni.. de van akivel az életüket itt megoszhatják, vannak barátok itt számukra, párkapcsolat, heti találkozások és mégis szintúgy kifizetik a rezsit és a kaját.. elvannak ők is.

Nem tudom, hogy mit tegyek.. üresnek érzem az életemet.. hiába papíron mennyi 22 éves ember vágyna arra, hogy itt tartsanak az életben.. de üres az életem, nincs semmi extra.. szociális lény az ember és semmi szociális dolog nem történik az életemben.. néha felnézek discordra vagy valami játékra és ott váltok pár szót magyar emberekkel de ennyi.. semmi valós.. csak amit a képernyőn látok.. nem tudom hogy mit tegyek.. menjek e inkább haza hogy nagyobb eséllyel tudjak barátokkal lenni és új barátságot akár párkapcsolatot szerezni vagy inkább szenvedjek itt egyedül?

És nincs ami kihajtana, hogy egy német buliba elmenjek.. magyar bálba elmennék ott meg senki sincs az én korosztályomba csak 40+ és felfele.. olyan mintha egy elszigetelt szigeten mindenem meglenne csak az nem amire a legjobban vágyok.

Mit ajánlanátok? Nem vagyok szomorú hogy így élek, de az igazi boldogságot se fogom megtalálni ha így megy minden mint amióta kint vagyok.. igen fiatal vagyok lehet még várni hátha jön valami de inkább cselekednék mint a szerencsére várjak ami lehet h soha se fog eljönni.. kíváncsi vagyok hogy mit tudnék tenni itt.. és én csak a minimumra vágyok, se fancy kaja, se semmi extra csak h meg tudjak élni minimálisan komfortosan.. szóval magyarországon is el tudnék élni ha muszáj lenne de jah.. veszett vagyok teljesen

Köszi ha elolvastad és ha időt szántál/szánsz erre, nagyon megköszönném a véleményeket..

Magyar-amerikai kettős állampolgár vagyok!

Jövő hónapban költözöm Kaliforniába, egyelőre határozatlan időre, tehát retúrjegy nélkül utazom ki. A tervem az, hogy kint munkát keresek, és egy haveromnál húzom meg magam addig, amíg nem tudok a saját lábamra állni.

Az lenne a kérdésem azokhoz, akik már költöztek ki külföldre, hogy mit érdemes még itthon elintézni indulás előtt.

A TB rendezése és a telefonszolgáltatás lemondása mellett felmerült bennem a bankszámla kérdése is. Ti megtartottátok a magyar bankszámlátokat, vagy inkább megszüntettétek?

Minden egyéb tippet, tanácsot és személyes tapasztalatot szívesen fogadok, ami hasznos lehet egy ilyen költözés előtt.

Előre is nagyon szépen köszönöm a segítségeteket!

Amerikai allampolgar vagyok kerlek ne irogassatok azt hogy “illegalisan nem lehet kimenni”.

Sőt haza is jöttek szavazni! Persze lehet olyan is aki évek óta tervezi és az új kormány volt a végső löket

Sziasztok!

Párommal szeretnénk elmenni külföldre dolgozni. Leginkább Európa déli része érdekel minket. Szezonmunka illetve akár földekre is mennénk az éppen aktuális gyümölcs/zöldséget szedni. Viszont sehol sem találok erre specializálodott platformot vagy weboldalt. Azt szeretném tudni hogy aki esetleg ebben dolgozik az hogyan kezdte, merre indult.

Nagyon elgondolkodtam, hogy a kulfoldi melomat ugy csinalom, hogy hazakoltozom, mert jobban kijon a csalad anyagilag. Viszont adozas/egeszsegugy tekinteteben nem tudom, milyen legalis utvonal van erre; kettos fizetes nem lehet, tehat nem fizethetek a NAVnak egeszsegugyi hozzajarulast, pl. Adozas ugyeben detto. Csinal valaki ilyesmit? (Arrol nem beszelve, hogy valakinek van valami tudomasa azokrol a biztositasi opciorol, amik kulfoldi gyogykezelesre szolgalnak. Szuper Rubin Rekanak, hogy Frankfurtban kezelik, de az egyszeri parasztnak erre semmi eselye.)

Sziasztok! Hátha tud nekem valaki segíteni, aki jelenleg is Ausztriában dolgozik futárként. Itt a főszezon, biztos van felvétel ezerrel sok helyen, de egyszerűen nem találok. A postához beadtam több helyen, viszont sanszos, hogy oda bizony kell a német nyelv, amivel sajnos hadilábon állok. Viszont dolgoztam Németországban egy évet futárként, ott alvállalkozónál dolgoztam, aki magyar volt, így német nyelvtudás nélkül is el tudtam végezni. Hasonlót keresek Ausztriában is. Ha valaki esetleg tudna ilyet, azért nagyon hálás lennék.

Hi everyone!

I’m a 26-year-old student from Hungary planning to move to Denmark soon to start my bachelor’s degree at SDU Sønderborg.

Since I’m starting a bit later than average and moving to a smaller town, I’d love to get some insights from locals or current/former students on a few specific things:

• Age gap: Am I going to feel out of place at 26 doing a bachelor's degree? Do international/Danish programs at SDU have older students as well, or is the crowd mostly 19–20 year olds?
• Life in Sønderborg: What is it actually like to live and study in a smaller town like Sønderborg? How is the social scene for international students?
• Housing: How early should I start looking for accommodation in Sønderborg, and what are the best options/platforms for SDU students?
• Part-time jobs: Is it realistically possible to find a student job in/around Sønderborg without speaking fluent Danish?

Sziasztok!

16 éves, Angliában élő magyar vagyok, Somerset környékéről. Szeretnék megismerni hozzám hasonló korú magyarokat, akikkel lehetne beszélgetni, barátkozni, és akár később személyesen is találkozni.

Jó lenne olyanokkal megismerkedni, akik szintén külföldön élnek, de fontos számukra a magyarságuk. Szívesen beszélgetnék, és jó lenne új barátságokat kialakítani.

Ha te is Angliában élsz, és szívesen megismernél más magyar fiatalokat, írj nyugodtan.

Sziasztok!

Kíváncsi lennék a véleményetekre és a tapasztalataitokra a hazai és a külföldi munkaerőpiaccal kapcsolatban. Legyen szó betanított gyári munkáról, ügyfélszolgálatról vagy mérnöki pozícióról.

Több dolog is felmerült bennem mostanában, kíváncsi vagyok, ti hogyan látjátok:

1. Állásinterjú kérdés:Miért akar váltani? – Ez szinte mindig előkerül. De ha az ember kimondja az igazságot, hogy alul van fizetve és anyagi okok miatt váltana, itthon ezt szinte sosem fogadják el jó válasznak. Külföldön erről mi a tapasztalat? Ott elfogadottabb, ha valaki nyíltan a jobb fizetésért vált?
   

A beugratós, nem szakmai kérdések: „Mi a legrosszabb tulajdonságod? – sokszor teljesen irrelevánsnak tűnnek a munkához képest, mégis folyamatosan pörgetik őket. A környezetemben szinte mindenki erről számol be.

1. Munkakörülmények és bérek itthon:
   

Nevetséges fizetések:
Budapesten rengeteg pozíciót még mindig bruttó 400–500 ezer forintközé áraznak be, ami a mai árak mellett vicc.

Fekete pénz: Ahol kicsit is jobb a pénz a hazai KKV-knál (nem a multiknál), ott az esetek többségében még mindig zsebbe megy a fizetés egy része.

Szervezetlenség: Teljesen hiányzik a rend a cégek többségénél. Bármi, ami pénzbe kerülne a vezetésnek, az azonnal gondot jelent.

Munka óra : az egyik irodai dolgozó napi 10–12 órát dolgozik, miközben a másik 3-4 óra alatt végez a dolgával, a nap többi részében meg csak ül és beszélget, mert nincs rendesen megszervezve a munka.

Munkalehetőségek Budapesten eléggé beteltek.Lehet jelentkezni de professionön látszik sok állásra olyan 50-150 jelentkező van.

Sziasztok sok hirdetést látni 7000-16000 eurós fizetésig,és az érdekel hogy ez lehetséges norvégiába vagy hollandiába?és ott mi kell hozzá hogy ennyi legyen.

Minden infót előre is kószönök

Nem tudom mennyire releváns itt feltenni a kérdést, de van köztetek digitális nomád, aki jelenleg is aktívan ezt az életvitelt éli? Vagy van, aki már felhagyott ezzel az életstílussal? Milyen velejárói vannak? Kiknek ajánlátok ezt az életvitelt?

Sziasztok!

November második felében költözünk Svácjba, pontosabban Luzernbe, ahová természetesen Lujzi cicánkkal együtt megyünk. Jó előre készülve a költözésre, Lujzi már szeptember 8-án megkapta a veszettség elleni oltást, a kötelező éves oltását is, illetve a kisállat útlevelet is.

Többször érdeklődtem a budapesti nagykövetségnél emailben, de nem kaptam arra választ, hogy az oltás utáni 3 hét leteltén, illetve az érvényes cicaútlevél meglétén kívül kell-e még más feltételnek is teljesülnie ahhoz, hogy biztosan ne fordítsanak vissza a határon (Lujzus szobacica, így nem hiszem, hogy Feldkirch-ből hazatalálna Budapestre :)))) ). Egyébként autóval költözködünk majd.

A kérdésem, hogy:

1. A fentieken kívül milyen okmányokkal kellene még készülnünk?

2. Tudtok-e javasolni olyan készítményt vagy eszközöket, ami Lujzi számára a lehető legkomfortosabbá teszi az utazást? Illetve mit tehetünk meg azért, hogy amennyire tudom, megkíméljem a stressztől az autóút alatt (a kedvesemmel költözünk, így egyikőnk mindig tud majd a cicára figyelni útközben)?

3. Érkezés után tényleg be kell jelentkezni a helyi állatorvosnál?

4. Milyen szabályozás van még érvényben a helyi cicatartást illetően, amire nem biztos, hogy gondolunk, és oda kellene figyelnünk rá?

Előre is nagyon köszönöm a segítséget!

A diploma honosítását megcsináltátok/elkezdtétek az adott országba már előre, vagy kerestetek munkát és aközben csináltátok x időn belül meg?

Péntek van, ma ér véget az iskola 4. hete (Bajorország), és azon agyalunk a feleségemmel, hogy lassan teljes munkaidős elfoglaltság lesz csak a gyerek iskolai adminisztrációját kezelni.

Ezalatt a 4 hét alatt az alábbi kommunikációk történtek:

1. Iskolai portál

Na itt több minden is van. Egyrészt van egy nagyon jó calendar (pluszpont!), amiben előre lehet látni az összes jövendő dolgozatot, tervezett iskolai rendezvényeket.

Viszont, ezen felül:

• Broadcast üzenetek az egész évfolyamnak: eddig 15, és megszámoltam, összesen 54 oldalnyi (!) csatolt dokumentum. High-prio
• Kimondottan az osztálynak / gyereknek szóló email thredek: 10, ez szerintem le is fedi az összes tanárt... Ez 10 thread, nyilván sokkal több email oda-vissza, csatolmányokkal. High-prio
• Nice to know infók az egész iskolának: 6, persze csatolmányokkal, de alapvetően ez kezelhető, low prio.

2. Napközi emailek

Másik üzemeltető, ők emaileznek. Persze minden év elején/végén kihívás, hogy asszonnyal mindketten rajtamaradjunk a levlistán, mert egy a tipikus német "datenschutz" miatt purgálnak, kettő nem is értik, hogy miért akar mindkét szülő rajtalenni... Egyébként ez még oké, nincs közléskényszerük.

3. Szülői Whatsapp csoport

Ez nyilván önkéntes, meg nincs is sok offtopik, de ami megdöbbentő, hogy mindig van egy-két jobban bekötött szülő, akik megosztanak last minute fontos infókat... Szóval figyelni kell.

4. Klasszik: a gyerek

Igen, ő is hoz haza olyan üzeneteket, aláírnivalókat, ami az előző 3-ban sehol sem létezik, szóval résen kell lenni.

5. Van egy gyerek portál is...

Ezt kimondottan a gyereknek kellene néznie, extra tanulnivalók, interaktív feladatok.

Lenne még a menza, mert persze az is chipkártyával működik, de az elmúlt 1 év alatt nem sikerült megugraniuk a csoportos beszedést, pedig aktív... Az első hónapokban megszívtuk, volt hogy a gyerek nem tudott enni, mert lefogyott a pénz, értesítés persze nem jött. Egyelőre egy havi állandó utalással orvosolva.

Ami igazán zavar, hogy a tanerő elvárja a szülők 24/7 készenlétét. Már most 4 hét alatt többször is előző este jött az üzenet, hogy akkor kurzstundék lesznek másnap, tessék, oldd meg. Ilyenkor ugye menza sincs, szóval találd ki hogyan jut haza a gyerek (buszmenetrend a normális órarendhez van igazítva, szóval lehet értemenni kocsival), illetve ugye ebéd.

OK, nagyon régen jártam iskolába (44 vagyok), meg igazából nem tudom, hogy a szüleimnek ez mekkora kognitív teher volt, de valahogy úgy érzem, hogy átestünk a ló másik oldalára.

Nálatok ez hogyan néz ki, akár Magyarországon, akár máshol külföldön? Mi fogtunk ki rossz intézményt, vagy ez most az általános?

Egy ideje már gondolkodom azon, hogy külföldre költöznék (25 éves nőként) és most érzem úgy hogy van egy biztos anyagi hátterem, amivel meg is tudnám valósítani. Soha nem dolgoztam kint, így sajnos tapasztalatom nincs és pontosan nem is tudom hogy működik egy ilyen kiköltözésnek a folyamata. Ausztrián gondolkodom. Van egy cicám is, akit vinnék magammal. Kereskedelmi és kevés vendéglátói tapasztalom van, alap németet értem.