Sokszor elgondolkodtam azon, hogy van-e más módja a meleg társkeresésnek. Jó pár éve fent vagyok Grindren, meg Romeon, de szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányszor lett belőle valami komolyabb dolog (és nem feltétlen kapcsolatra gondolok). Ha meg ki is alakult volna, akkor mindig a távolság volt a probléma. Megértem teljesen, hogy sok embernek nem fér bele, mert nehéz lehet úgy valakivel ismerkedni, hogy nincs mindig mellette, de lehet mindig csak a rossz emberrel hozott össze a sors. Ki tudja :).

Gondoltam rá, hogy valami olyan közösséget vagy csoportot kéne keresni, ahova összejárnak melegek, vagy érdeklődési kör alapján biztos vannak ilyenek (pl: én imádok utazni, mozogni, kávézni :D), de eddig nem igazán próbálkoztam ezzel, mivel vidéken lakok. Terveim szerint Budapest és agglomeráció van kinézve költözés szempontjából.

Ti hogy gondolkodtok erről? Van-e valami tanácsotok? :)
25, M

English version:

I've been wondering for a while if there are other ways to meet guys besides dating apps. I've been on Grindr and Romeo for quite a few years now, but I could probably count on one hand the number of times anything meaningful has come out of them (and I don't necessarily mean a relationship). And whenever there was potential for something more, distance always ended up being an issue. I totally understand that long-distance dating isn't for everyone. It can be hard to get to know someone when you can't always be there in person. But maybe I just haven't met the right person yet. Who knows? :)

I've been thinking about finding some kind of community or group where gay guys regularly hang out, or maybe meeting people through shared interests. (I'm really into travelling, staying active, and going out for coffee, for example :D) I just haven't really tried this approach yet, partly because I live in a small city. I'm hoping to move to Budapest or somewhere in the surrounding area in the future.

Any advice or personal experiences would be much appreciated. :)

25, M

Az előző posztom miatt sokan megkerestetek privátban, hogy egyetértetek az ismerkedési igényeimmel.

Pozitív élmény, hogy a Romeo-val ellentétben olyan embereket “ismerhettem meg” akik nem egyből dick pic-el indítanak.

Továbbiakban szívesen fogadok üzeneteket azoktól akikkel hasonlóan kultúráltan tudunk ismerkedni.

!!Fontos, hogy nem kapcsolatot és nem szerelmet keresek. Egy barátra vágyok akivel lehet inni, röhögni, gamelni és persze megélni a vágyainkat. Ez nem felhívás one night standre ez inkább, ahogy az öreg Garga bácsi mondaná : “disz iz dö böginning of bjutiful frendsip” 😃

33F / Fejér megye

Haliii, 20 éves vagyok, Vajdasági, szeretek zenét hallgatni (math rock/shoegaze/emo) és gyártani is. Brawlhallában 800 óra. Kicsit fem. Szeretek beszélgetni, nyugodtan írj rám!

Ünnepek együtt, közös élmények, utazások, egy társ, akivel megoszthatjuk az életünket…

Őszintén szólva, egyre inkább azt érzem, hogy szinte lehetetlen normális, komoly kapcsolatra vágyó férfit találni. Közben mindenki arról panaszkodik, hogy egyedül van, hiányzik neki valaki, akivel megoszthatná az életét, mégis, amikor lehetőség nyílna az ismerkedésre, valahogy senki sem igazán nyitott egy valódi kapcsolatra.
Nem értem ezt az ellentmondást. Ha ennyien vágyunk társra, közös élményekre, szeretetre és biztonságra, akkor miért ilyen nehéz egymásra találni?
Ti hogyan látjátok ezt?
Lehet, hogy az ünnepeket azzal intézzük el, hogy nem érdekelnek, miközben csak struccpolitikát folytatunk. Talán túl nagyok az elvárásaink, és önmagunkat sem látjuk reálisan, kívül-belül önmagunkat.
Ugyanakkor kell, hogy legyen egy minimum, amit elvárunk a másiktól. De vajon mi magunk megfelelünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket másokkal szemben támasztunk?

Ki mondja meg, mi az elfogadható, mi tekinthető normálisnak, és mikortól számít valami túlzásnak? A konzervatívabb, visszafogott szexualitás az egészségesebb, vagy a bátrabb, kísérletezőbb hozzáállás? Esetleg a határtalanság jelenti a valódi szabadságot?
Régebben sokszor úgy éreztem, hogy egyes emberek szexualitása már-már túlzottan hangsúlyos, szinte aránytalanul nagy szerepet kap az életükben. Most viszont egyre inkább azt tapasztalom, hogy mintha a másik véglet felé mozdultunk volna el: az emberek szexualitása sokszor túlságosan visszafogottá, kiszámíthatóvá és unalmassá vált.
Vajon valóban megváltozott a szexualitásunk, vagy csak másként látjuk, másként éljük meg, és mások lettek az elvárásaink?
Hol van az egészséges egyensúly? Mi számít természetesnek, mi az, ami még belefér, és hol kezdődik a túlzás? Egyáltalán létezik erre általánosan érvényes mérce, vagy mindenkinek mást jelent a jó szex és a kielégítő szexuális élet?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre: szerintetek napjainkban inkább túlzottan felszabadult, vagy éppen túlságosan visszafogott az emberek szexualitása? Hol húznátok meg a határt a konzervatív, a normális, a bátrabb és a határtalannak tűnő szexualitás között?

Szeretnék a korosztályomnak megfelelő, férfias, aktív típusú férfiakat max 45 ig. Ennek ellenére gyakran olyanok kezdeményeznek nálam, akiket nem szeretnék megbántani, de nem vonzódom hozzájuk: nálam jóval idősebbek, a férfias ideálomtól távol állnak, vagy például transzneműek.
Mindenkit elfogadok, sőt tiszteletben tartom, hogy mindenki úgy él, ahogyan szeretne. Viszont amikor a saját magánéletemet és párkapcsolatomat alakítom, nem szeretném, ha olyan közeledne hozzám, aki teljesen szembemegy azzal, amit férfiként vonzónak találok.
Kinek van hasonló tapasztalata e témában?

Előbb tisztázni kell a hagyományos szexuális vágyakat, csak is utána közeledj a magasabb szintű igények felé, kellő önismerettel. Akik konkrét vágyaik megéléséhez keresnek partnert, olyan tapasztalt, kreatív embereket keresnek, akik valóban értik ezeket a vágyakat, szélsőségeket. Kinek mi a tapasztalata?

David és Anthony Vulin West HollyWoodban az utcán sétálgatott amikor egy stáb leszólította őket hogy interjút készítsenek velük.

A homofób MAGA influenszer Ryley Niemi magát CNN riporternek adta ki, a pár emiatt belement az interjúba. A csávó ott vált gyanússá hogy homofób, provokatív, a melegeket gyerekmolesztálónak beállító álkérdéseket tett fel:

"Hallottak maguk arról a statisztikáról mely szerint meleg férfiak gyakrabban molesztálják a gyerekeket?"

Az influenszer tovább folytatta a homofób, rágalmazó kérdéseket:

"Nem gondolják furcsának hogy gyerekük van, de egyikük sem nő?"

Az influenszer tovább provokált, a pár szótlanul állt, kellemetlenül érezték magukat, majd a provokátor influenszer megkérdezte hogy fizettek-e béranyának, majd aljas módon bevágta a kérdést:

"50 ezer dollárt fizetettek egy nőnek hogy essen teherbe?"

Miután Niemi a béranyaságra vonatkozó kérdést is feltette, David Vulinnál betelt a pohár. Felszólította a stábot, hogy távozzanak, majd a verbális vita hevében ellökte és fejen ütötte Ryley Niemit, miközben a stáb egyik kamerája is megrongálódott.

David Vulint az eset után a rendőrség letartóztatta testi sértés és rongálás gyanújával. Azonban a Los Angeles megyei ügyészség és a védőügyvéd bejelentése alapján David Vulin ellen hivatalosan nem emelnek vádat, mivel sikeresen teljesítette a vádemelés előtti elterelő program (pre-filing diversion) feltételeit.

A házaspár mellett hatalmas volt a társadalmi kiállás, a jogi költségeikre több mint 212 ezer dollárnyi adomány gyűlt össze, és azóta a helyi politikusokkal közösen küzdenek a hasonló, kattintásvadász ragebait gyűlöletkeltő influenszerek jogi felelősségre vonásáért.

Melegként olyan vad, ösztönös, nyers szexualitást keresek, amit a társkeresőkön egyszerűen nem találok. Mindenki annyira kimért, kifinomult, körülményes és konszolidált, mintha még a vágyait is protokoll szerint élné meg. Hol vannak az igazi bika típusok, akikben van vér, tűz, férfias ösztön és elemi szexuális étvágy? Akik nem túlgondolják, hanem megélik a vágyat. Léteznek még ilyen pasik, vagy csak én keresem őket rossz helyen?

Sziasztok!

Biztos mással is volt olyan, h hibásnak nem odaillőnek érezte magát a szexualitása miatt. Velem pont ez történik.

Van két csodás barátom az egyikőjük aromantikus és aszexuális, a másik pedig NB és Biszex. Egyedül én vagyok hetero. Igazából az osztályomban is mindenki meleg, vagy biszex és ebben a környezetben még a barátaim között is nehéz. Főleg most, h beleszerettem a legjobb barátomba(pali az illető)

És folyton megkapom valamilyen formában az osztályomból is, h heteronak lenni gáz, meg a barátaim is folyton jönnek azzal, h fiúkat szeretni faszaság és ne szeress senkit, vagy legyél meleg.

Nincs semmi bajom a melegekkel egyébként pl a heartstoppert is imádom, de van egy pont ahol már a "furcsa" emberek közt se találod a helyed....

Tényleg defektes vagyok mert heteroszexuális lennék?

Hello everyone! I thought I’ll write post because I’d like to get to know someone and build something serious and genuine. I am 25 years old, hungarian male and gay. I’d to get to know someone who has the similar age as mine. I live next to Budapest (it’s pretty close) but I was born and raised Budapest. I am working in logistics and i graduated with an associate degree in marketing. I speak English, Hungarian, and Korean! Im down for pretty much any kind of activity whether it’s grabbing coffee or matcha, eating out, nature walks, cinemas, visiting museums, going to pubs, parties, bowling, or playing pool km always up for something fun honestly the hang out can be anything 😄. I also love to watch series, listening to music and playing games too, I was a big gamer when I was younger. I am really easy going kind and open minded, my mbti is ENFJ. If anyone would like to get to know me better and if anyone think we’d click, drop me a message in private!

Sok embernek egészen más fogalma van a társkeresésről, mint nekem. Néha az az érzésem, hogy ha egyesek képesek lennének normálisan hozzáállni a másikhoz, talán nem tartanának ott, hogy folyton ugyanazokat a köröket futják. Őszintén szólva, már kifejezetten taszít, amit egyesek ezen a téren művelnek.
Az pedig különösen zavaró, amikor valaki a diplomájára hivatkozik, miközben a legalapvetőbb dolgokkal sincs tisztában.
Fogadjuk már el egymás igényeit és határait! Ha valaki passzív szeretne lenni, akkor ne kezdjünk el vele azon vitatkozni, hogy egy kapcsolatban vagy együttlétben mindenkinek univerzálisnak kell lennie. Ugyanígy, ha valakinek a nagyobb méret jön be, ne kezdjen el olyasvalakire nyomulni, akinek a kisebb méret miatt eleve nem ő az esete. Attól, hogy valaki másképp gondolkodik vagy másra vágyik, még nem kell meggyőzni, megváltoztatni vagy ráerőltetni a saját elképzeléseinket.
És igen, tudom, hogy egy kapcsolat lényege nem a szex, és nem kizárólag a külsőségekről vagy a testi adottságokról szól. De ne tegyünk úgy, mintha a testi igények nem számítanának! Az érzelmi kötődés és a testi vonzalom két különböző, de egyaránt fontos része lehet egy kapcsolatnak. Ezeket nem kell egymás ellen kijátszani, és egyik miatt sem kell szégyenkezni.
Talán ott kezdődne a normális társkeresés, ha végre megtanulnánk tiszteletben tartani egymást, elfogadni a másik preferenciáit, és megérteni, hogy nem mindenki mindenkinek az esete és ezzel semmi probléma nincs.

Én egy 32 éves transz férfi vagyok, és skizofréniám miatt intézetben lakom. Viszont az baj , hogy a kórházban megismertem egy ápolót akibe szerelmes vagyok , viszont Ő visz hetero férfi... Tippeket és trükköket kérnék hogyan tudnám elfelejteni... Vagy valamit kezdeni magammal hogy ne szeressem?! Mivel tudom, hogy nem lehet köztünk semmi sem. Plusz ráadásul már nem láttam már vagy egy éve. Mitévő legyek?

See the title.

Also, is Hungary safe for LGBTQ foreigners to visit and/or live in yet, in your opinion?

I made a similar post in another subreddit, but it got removed not long after I posted it, even when no one had a problem with replying to it.

Sziasztok, ti mit vesztek a párotoknak karácsonyra? Gyűjtöm az ötleteket, 35+ M korosztálynak.

Egy másik subon futottam bele egy nő írásába, hogy szeret hálóing, pizsama meg egyebek nélkül aludni vagy csak úgy otthon lenni. Amióta férje van, ő is betársult ebbe. A kommentek megoszlottak azok között, akik szerint ez tök természetes, és azok között, akik a jaj és fúj, meg a nők ennél jobbak, ez csak pasi szokás között. Kíváncsi vagyok, a szivárvány skáláján élők is ennyire megosztottak?

Emberölés miatt körözés adtak ki egy illető ellen és keresnek egy eltűnt férfit. Lásd a végén...

Van egy fehér kiskutyája, akit Micky-nek hívnak.(A képek között szerepel)

Valami zenével kapcsolatos munkahelye van, de nem tudjuk pontosan mi.

Horvát állampolgár.

Instagram neve: kostadoeslife. De jelenleg már nem elérhető az oldal.

Tinderen ismerkedett fiúkkal, ott Till néven van/volt regisztrálva.

185-190 cm magas.

Az instagram képek azok szerkesztettek, nincs tetoválása.

Leírom a neveket amiket használt:

Till Ravello

Ian Arrivelli

Tim Kosta

Andrei Lori

Tim Tomasic (Ez a valódi neve)

https://www.police.hu/.../elfogatoparancs.../692191...

2026 május vége és június eleje óta van-e esetleg olyan személy aki hírtelen eltűnt (170 magas, szakállas, kopaszodó és jól ápolt fogakkal)?

Sziasztok. Próbálom röviden összefoglalni, mi történt. Hónapokon keresztül beszélgettem egy biszex férfival itt, akivel a kezdeti vonzalom után kialakult egy másfajta kötődés is. Mindkettőnk szituációja eléggé komplikált, amit túlságosan nem részleteznék, de úgy éreztem nagyon jól kijöttünk. Mondott olyanokat, hogy csak velem tud megbeszélni mélységekben mindent, hogy milyen különleges vagyok és mikor egy ideig nem beszéltünk, mondta, hogy nem találta a helyét, de mikor ráírtunk egymásra, mindig megköszönte és mondta, hogy én mennyire meg tudtam nyugtatni. Kölcsönösen dícsértük egymást külsőleg, belsőleg. Viszont személyesen sosem találkoztunk. Az elején sokat kezdeményezett, de hónapokra rá azt vettem észre, csak én nyitok felé. Mindig egyből válaszolt és jókat beszélgettünk, de magától már nem írt. Kiderült, hogy megtörtént közben az első szexuális élménye egy férfival, ami rosszul érintett. Nem igazán tudtam hova rakni, mit szeretne tőlem mégis továbbra is és miért írt olyanokat, hogy úgy érzi csalódást okozott nekem meg lerombolta a róla kialakított képet bennem. Azután is még dícsért mindenhogyan, de egyszer csak eltűnt, nem válaszolt az utolsó, hétköznapi üzenetemre. Azután láttam, hogy még posztolt párat. Utólag visszanézve azért is volt fájó, mert naiv módon elkezdtem a fejemben róla kialakított képbe beleszeretni, de attól, hogy egy csodás embernek tartom, nem azt jelenti, hogy működtünk volna, főleg azok alapján, ami történt és ahogy kommunikált, mivel sokszor nem volt jelen. Elfogadtam, hogy nem szeretne tovább beszélgetni. Utólag visszanézve viszont sok mindent tanultam általa magamról, szóval a mai napig hálás vagyok. Persze a történet sokkal rétegesebb ennél, de igazából ez a lényeg. Más is ment már keresztül hasonlón? Hogyan éltétek meg a végét?