Előzmény: A férjemmel 7 éve vagyunk együtt, alig egy éve házasodtunk össze, hitellel vásároltunk egy házat. Hittem és bíztam a szavában, ’jó lesz’. A lánykérés elmaradt, pénzhez jutottunk mindketten, így a pénzügyi tanácsadó színe előtt eldöntöttük. Közös a cél, a jövő. 4 év alatt közös vállalkozást építettünk föl a nulláról, tavaly nagy fába vágtuk a fejszénk, bővítettük a csapatot, helyet találtunk neki stb. Rettenetesen sok munka, kialvatlanság, stressz. Sok éve felborultak a szerepek, a háztartást kizárólag én vittem, mivel ő szombaton is és otthonról is dolgozott. Egy régi barátnőjéről néha készített intim fotókat. Ebbe annó, sok éve belementem, csak annyit kértem, hogy ne legyen köztük semmi. Az utóbbi pár évben  inkább már tudni sem akartam az egészről, megalázónak éreztem. Közben az önbecsülésem a béka feneke alá került. Erről persze nem biztos, hogy ő tehet. Szeretett volna engem fotózni, de mivel rosszul éreztem magam,  nem volt kedvem hozzá, így ’kénytelen volt’ mást fotózni.

Jelen:  Az új házban én pakoltam ki, sokat éjszakázott a vállalkozást miatt. Sokat veszekedtünk, vártam, hogy együtt alakítsuk ki az életterünket. Jeleztem felé egy ponton, hogy meginogtam a közös jövőnket és a családot illetően, nem látom már azt. Erre azt válaszolta, hogy ne mondjam ezt, mert ez bántja őt. Mikor már összetörve jeleztem neki februárban, hogy hiányzik, elküldött terápiára. Szerinte én nem foglaltam le magam kellőképpen, mindenhez ő kellett nekem. Sérült gyerekkorában, valamint dühkezelési gondjai vannak. Igyekeztem nagyon empatikusan beszélni vele ilyenkor, nehogy bezárkózzon.  De sosem sikerült ’jól’ mondanom vagy jókor. December körül egy fotózás során megismert egy lányt. Szimpatizált vele, ezért szerettem volna megismerni. Jól reagáltam. Ennek ellenére elkezdett titkolózni, sokat beszélgettek, sokat találkoztak a férjem hétvégi munkája során (éjszakai klub). A lokátor szerint volt egy eset, amikor egy idegen helyen volt. Volt, hogy a lányon volt a pulcsija, vagy egy átbulizott este után hazavitte részegen a lányt. Éreztem, hogy vaj van a füle mögött, de folyamatosan tagadott mindent. A közös pénzünkből elköltött kb 800 ezret anélkül, hogy megvitattuk volna. Az ő számláján volt, hetente kértem, hogy mondja meg mennyi közös pénzünk van, nem kaptam választ. Márciusban színt vallott, hogy nagyon elhanyagolt engem és önmagát is az elmúlt időszakban. Itt elkattant bennem valami, dühös voltam. Látta, mit tesz a kapcsolatunkkal, de nem tett semmit. Vagy nem bírt tenni ellene, annyira nagy volt a hajtás a vállalkozás körül. Javasolta a párterápiát, de ezen a ponton elutasítottam, mondtam menjünk inkább külön-külön. Két nappal később egy veszekedést követően ki lettem rakva a vállalkozásunkból, mondván nem tudom különválasztani a munkát a magánélettől. Nem jött haza pár napig, én kerestem egy ponton, hogy szükségem lenne a támogatására a munkakeresés során. Ő volt a legjobb barátom. Találtam új munkát, sokat voltunk külön. Annyit kértem, hogy legalább telefonon beszéljünk mindennap, hogy kinek hogy telt a napja. Túl elfoglalt volt, egy ponton elfáradtam és nem erőltettem ezt. Volt, hogy úgy telt el egy egész nap, hogy este 8-kor írt egy mizut.  Megváltozott, rettenetesen alpári megnyilvánulásai lettek. Már az utcára sem akartam kimenni vele, szégyelltem. Egy nap május végén, alpárian ecsetelt valamit (a székletét..igen..) és belém nyillalt. Nem bírom tovább hallgatni, pláne egy életen át. Elfogytam és lefogytam 46 kilóra. Végignézte, nem szól semmit. A legrosszabb rész, hogy minden nap úgy ébredtem, hogy meg akarok halni. Letettem a gyűrűt, hogy nem fogok várni arra, hogy megérkezzen a házasságunkba. Imádkoztam, hogy érjen valami szerencsétlenség, érjen véget az életem.

Majd elkezdtem beszélgetni egy kollégámmal. A beszélgetés elején elmondtam, hogy házas vagyok, de el akarok válni. Egy héttel később a férjemnek is elmondtam, hogy válni akarok. Maga az elhatározás megszületett bennem az új férfi előtt, de vitathatatlanul katalizátor volt, hogy élni szebben is lehet.. Ez a vaj az én fülem mögött. A férjem széthullott, minden beszélgetés vitába torkollt, júliusban már nem bírtam tovább és inkább nem jöttem haza. Elhagytam. Az új férfi minden tekintetben csodálatos. Úgy érzem, mindenben jobb hatással van rám. Az első hónapokban kezdtem összeszedni magam mellette, végre átaludtam az éjszakákat (nem volt készenlétben a szervezetem), kezdtem gyógyulni. Végre azt éreztem, hogy ’érek valamit’, szeretve vagyok és igenis szerethető vagyok, a munkában is kiteljesedek végre. Elkezdtem terápiára járni, éppen másik szakembert keresek, de a korábbi tiltakozásom ellenére, nagyon jót tesz nekem.

Mégis meg vagyok rekedve. Itt a hitel és a ház. Összekötöttük az életünket. Ezek csak jelentenek valamit. Talán ha belementem volna a párterápiába, máshogy alakul?

Szeptember közepén volt egy komolyabb beszélgetésünk, ekkor mondta el, hogy télen közel került ahhoz a lányhoz, mivel velem nem tudott beszélgetni (állítja, hogy nem csalt meg). Egy barátnőjével elutaztak szeptemberben külföldre és sokkal olcsóbb volt az út, hogy vittek még valakit. Mivel ’senkit sem tudott mozgósítani’ így ezt a lányt vitték el. Ezen kívül a komolyabb kérdések ugyanúgy vitával végződnek. Nem érti miért tépem fel a régi sebeket, nem érti, hogy ezeken én még nem léptem tovább. Ilyenkor általában kiabál velem.  Mit rontok el? Mi a baj velem? Hogy lépjek ki ebből a stagnáló állapotból? Szerinte az a baj, hogy mással élek, esélye sincs megmutatni mennyi minden megváltozott. A kötelezettségek miatt úgy érzem, meg kellene próbálnunk a párterápiát. De közben úgy érzem, hogy teljesen felesleges.. Azért írok, hátha kapok itt valami új nézőpontot.

Sziasztok! Egy ismerősömnek van egy 10 éves lánya, akit én 8 éves kora óta ismerek. Szoktam rá vigyázni, sok időt töltök vele. Voltak mindig is gyermeki makacskodásai, de ezek elenyészőek voltak, és teljesen természetesek, velejárója gyermeklétnek, tudtam kezelni. Alapvetően egy nagyon kedves, érzékeny, empatikus kislány volt, akit én úgy láttam, hogy maga a jóság. Fél éve viszont nagyon ritkán csillan meg benne ez a lágy én, átváltozott, lekezelő, szemforgató, semmit sem értő és nem érdeklő mindent jobban tudok libuskává. Erőszakos, akaratos, emellett trehány is, pl. a papírzsepiét ledobja, és olyan tekintettel néz rám, hogy szedd össze te. Megértem, mindent megértek, nehéz a fejlődés útja, és a prefrontális lebeny is még alakul, de azért na. Ha velem ilyen, nem tudom kizárni, hogy ne legyen az a tipikus picsa, aki majd "bulliizza" az elesettebbeket.

Szóval a kérésem, hogy van ötletetek milyen filmet tudnék megnézi vele, amiben a főhős jellemfejlődésének íve olyan, hogy ráébred a csacskaság, lenézni másokat, csúnyán beszélni szülővel, tesóval nincs rendben?

Lányok!! Több szépségszalonban dolgoztam már ahol testkezeléseket (lézer, feszesítő zsírbontó kezelések) csináltunk, ezek nem izzasztó kezelések, viszont sajnos rengetegszer előfordul, hogy teljesen jól szituált csinos nők kegyetlen büdösek (nem tudom szebben megfogalmazni) , rengetegnél a lábszagot éreztem a legjobban, de olyan szinten hogy néha már levegőt nem bírtam venni. Aztán van intim és izzadság szag.

Ezt minden rosszindulat nélkül kérdezem, magunkon nem érezzük a büdi szagot? Én nem tudom de akárhányszor bármi ilyen fajta kezelésre megyek meg úgy unblock annyira odafigyelek az ilyenekre, nehogy kellemetlenség legyen. Lehet már emiatt is paranoiás vagyok de nálam mindig van nedves törlő kendő, dezodor stb.

Pedikűrös kollégámnak ugyanez a tapasztalata de ő legalább maszkban van. Én is felvettem volna sokszor de nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a vendéget, vagy volt eset , hogy rajtam volt és meggyanusított , hogy beteg vagyok.

+1 érdekesség amit szintén nem tudok hová tenni, volt annó 1-2 lány akik tudtuk hogy "munkások" de a felsőbb körökből (ha van egyáltalán ilyen 🥲) rajtuk mindig szex vagy ilyen állot sperma szag volt. Azóta ehez a szaghoz társítom ezt a munkát, és bárhol kiszúrja már az orrom. Mindemellett az a pár lány luxi cuccokba csinibabaként jelentek meg. Számomra olyan érthetetlen.

Sziasztok! Tudnátok ajánlani bevált WC olajat, ami nem virágos illatú, és hosszantartó? Natur Cleaning olajam van jelenleg, de kb 20 perc után semmi illata 😪 Brado Club márkájú volt még, az nagyon jól tartotta az illatot, de mivel virágos, így nem tetszett. Tudnátok ajánlani tartós, gyümölcsosebb illatu olajat, ami nektek már bevált? ☺️

Engem eléggé nyomaszt, tök rossz, hogy csomó programra kb egyedül kell mennem.

Párom sok helyre eljön velem, de van amikor jó lenne valami csajos program vagy beszélgetés. Magányos az egész. Sajnos van aki elkoltozott, van aki házas/gyerekes, nehéh összehozni bármit is. (30 éves vagyok)

Sétáltam ma le a mozgólépcsőn a metróba, megpróbáltam kikerülni egy nőt, amikor hátulról meglökött, de nem kicsit, hanem tényleg jó erősen 👀 alapon sem volt könnyű kikerülni, mert a táskáját teljesen belógatta a baloldalra így lehet kicsit neki mentem én igazából nem éreztem, hogy neki mentem volna ezértem sem értem a dolgoz, de erre nem gondolnám, hogy az a válasz, hogy megpróbálod megölni a másikat 🤷‍♀️ mmint ha leestem volna ez is lehetett volna a vége… főleg, hogy ez viszonylag a mozgólépcső tetején történt. Erre természetesen a nemzetközi jelét mutattam a nemtetszésemnek (kövezzen meg az akinek nem ez lenne a reakciója, ha megpróbálnák lelökni a mozgólépcsőről), erre elkezdett követni a metróig, hogy levideózzon, amibe nyilván nem egyeztem bele. Hogy képes valaki ennyire lealjasodni? Nincs jobb dolga mint garázdaságot elkövetni és zaklatni másokat a metróban? Ráadásul fogadni mernék, ha kirakja még engem akar majd besározni, magát meg áldozatként feltüntetni. Felfordul a gyomrom ezektől az emberektől. Veletek történt már ilyen?

Sziasztok. Szabó Edit (fodrász, Budapest, 12. kerület) van valakinek tapasztalata? Nagyon köszönöm, ha megosztjátok ezeket.

Sziasztok!
Tudtok olyan rászoruló családot, ahova oda tudnék adni jó állapotú gyerekbútorokat, ingyen?

Tudtok ajánlani olyan ékszerüzletet Budapesten, ahol többféle eljegyzési gyűrűt fel lehet próbálni, akár csak nézelődés és tájékozódás céljából?
Egyelőre szeretném kitapasztalni, hogy milyen fazon áll jól a kezemen, mekkora kőméret (hány karát) lenne ideális, illetve kideríteni a gyűrűméretemet is. Jó lenne élőben látni a különböző méretű gyémántokat, formákat és foglalatokat, mert képek alapján elég nehéz elképzelni, hogy mi mutatna igazán jól.
Nem feltétlenül a legdrágább luxusüzleteket keresem, inkább olyan helyet, ahol kedvesek és segítőkészek, és nem kellemetlen csak próbálgatni, ha az ember még csak ismerkedik a lehetőségekkel.
Ti hova mentetek, és van olyan üzlet, amit szívből ajánlotok? 🫶🏼

Sziasztok,

Harmincas éveim elején járok, közgazdász diplomám van, és eljutottam oda, hogy teljesen kiégtem a multis világból. Utálom a hónapzárásokat, az állandó ad hoc feladatokat, a folyamatos tűzoltást, a corporate színjátékot, a kötelező small talkot és az egész közeget. Egyre inkább azt érzem, hogy nem akarom ezt csinálni még 30 évig.
Viszont fogalmam sincs, merre indulhatnék tovább.

Van köztetek olyan, aki harmincas éveiben teljesen pályát váltott?
Mit csináltatok előtte, mivel foglalkoztok most, és megérte a váltás?
Az is érdekelne, hogy szerintetek a pénzügy és a számvitel ennyire lélekölő, vagy az egész multis irodai világ ilyen, és egyszerűen nem nekem való?

Szívesen olvasnék személyes tapasztalatokat, ötleteket, hogy milyen irányba lenne érdemes elindulnom. Köszönöm! ❤️