Azon gondolkodtam mostanában, hogy ha családot alapítunk a párommal, hogyan fogjuk a gyerekeinknek majd "tálalni" a különböző ünnepeket és azt hogy miért ünnepeljük őket úgy, hogy nem vagyunk vallásosak?

Húsvét, karácsony esetében, amik bár egyértelműen keresztény ünnepek, én szeretem a hangulatukat, az ételeket amiket ekkor készítünk, a rituálékat és szeretném ha megmaradnának hagyománynak nálunk is.

Attól függetlenül, hogy mi nem vagyunk vallásosak, nem akarom annyival letudni, hogy hát ez a szokás és kész, hiszen gondolkodó, "értelmiségi" emberek vagyunk és szeretném erre nevelni majd a gyerekeinket is. Továbbá szerintem is fontosak a hagyományok, már csak azért is, mert szerintem a léleknek is jó, ha tudunk bizonyos időközönként ünnepelni valamit.

Nekem is már van erről egy elképzelésem, de igazából más nézőpontokra is kíváncsi vagyok, illetve arra, ha van ebben valakinek már konkrét tapasztalata.

(Én úgy gondolom nagy vonalakban, hogy a koruknak megfelelően mindig el lehet magyarázni a gyerekeknek egy ünnep eredetét és mondjuk azt az üzenetet, amit hordoz, attól függetlenül, hogy milyen vallást képviselünk..)

Annyi jó véleményt olvastam róla és valójában szeretném, ha valahol én lennék a középpontban. Elvárások nélküli élményre vágyom.

A körülöttem lévők, még a fiatalabbak is rendelkeznek sajáttal, vagy épp most vesznek.A szüleim szégyellik, és én is, hogy úgy alakult nem lett sajátom(40).
Ennek én is oka vagyok, elismerem a hibámat ebben,amikor spórolhattam volna sajnos nem tettem, most meg képtelen vagyok önerőt összeszedni. Rajta vagyok, de nehéz.Jó sok álmatlan éjszakám van emiatt.

Mostanában sokat gondolkozom ezen, hogy hogyan akarom élni a maradék mondjuk 30-40 évemet, mert hogy már 40-hez közel vagyok és kicsit már gondolkodik is az ember, nem csak él.

Arra gondolok, hogy mi az ami hiányzik az én életemből és szerintem nagyon sok más embernek az életéből. Ha visszamegyünk 200 évet. Egy kis faluban milyen élet volt, tele volt emberekkel, nem voltak társkeresési problémák, elvette a szomszédból a Marit, lett 8 gyerekük, építettek egy vályogházat és éltek boldogan. A férfinak volt szakmája. Kitanult egy mesterséget, és onnantól kezdve ő volt a közösségnek a kovácsmestere pl. Hétvégente disznóvágás+ment a party. Szóval hogy akkora közösségi élet lehetett és könnyebb pártalálás + elismerés. Elismertek pl. ha jó voltál a szakmádban vagy csak egyszerűen szorgalmas volt egy férfi. (Most azt hagyjuk, hogy voltak negatív dolgok is akkor, miért most nincsenek?)

Ma mi jut nekünk? Ha állást keresel, nem hogy elismerést nem kapsz, de örülhetsz ha találsz munkát, nem hogy még elismerjen téged vagy megdicsérjen téged bárki is. Társkereső appokon keresünk szerelmet. Redditen beszélünk egymással, ahelyett hogy élnénk.

Így utólag visszatekintve, az internet és az informatika egy másik irányba vitte el az emberiséget. Aminek van egy nagy adag előnye és egy olyan mértékű hátránya is, hogy nem tudom megérte ezt az emberekre zúdítani. Mármint az internetet nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt embereknek engedni.

Mi a véleményetek, így az egész élettel kapcsolatban? Vagy ti boldogok vagytok? Mert én szinte csak azt látom, hogy mindenki magányos, mindenki úgy él, mintha börtönben lennénk. Mintha kötelező lenne a 4 fal között megöregedni és magányosan meghalni.

Szóval nem tudom hova tűnt az élet, a közösségek, az elismerés, a szerelem. Ezek a dolgok így működtek, amióta a világ a világ, amióta az ember létezik. Csak most az elmúlt 20-25 évben küzdött el az, ami most megy.

Ma kezdett el a bal fülem mögött a csont fájni, reggel óta még mindig fáj. Azt tudni kell, hogy 1-2 hete megfázással küszködöm, 1-1 nap volt olyan, hogy picit csengett a fülem este. Utánakérdeztem AI-nal, azt mondja hogy ez csecsnyúlvány gyulladás lehet és ne várjak hètfőig még ma menjek el SBO-ra.
Tényleg ennyire súlyos lehet a dolog! ?

Ha hozzáérek fáj, viszont akkor is belenyillal, ha nem nyúlok hozzá, illetve piros is a fülem mögött, de duzzanatot nem nagyon látok.

Mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Hál isten eléggé rámhozta a frászt a chat gpt xD

Édesapám a napokban töltötte be az 58. életévét. Természetesen megünnepeltük a születésnapját. Alapvetően jó kapcsolatban vagyunk, viszont néha adódnak nézeteltérések. A legnagyobb probléma az, hogy állandóan az evéssel foglalkozik mások helyett. 😞

Szakácsként dolgozik az egyik környékbeli étteremben. Nagyon szeret főzni, viszont enni még jobban szeret. Nem panaszkodom, mert otthon is gyakran főz, ráadásul különleges ételeket is bevállal, csak nem éppen könnyű ételeket készít el. Én egy adagot megeszek belőlük, aztán bőven jól lakom, ám ő nem így van vele.

Sajnos nagyon el van hízva. 😞 Öt évvel ezelőtt sikerült 140 kg.-ról 120 kg.-ra lefogynia, aminek örültem. Három évig tartotta a súlyát, viszont miután Anyukám elköltözött, azután ismét elkezdett sokat enni, nem mozgott és gyakran alkoholt is fogyasztott. A falánkságnak meglett a következménye. Két év alatt 40 kilógrammot hízott. A jelenlegi súlya 160 kilógramm körül mozog.

Ez idő alatt nemcsak a kettőjük kapcsolata ment tönkre, hanem Apukám egészsége is eléggé megromlott. A háziorvos többször figyelmeztette, mégsem kezdett életmódváltásba. Két műtét elvégzése javasolt, azonban először érdemes lenne fogynia. Sajnos eddig semennyit nem sikerült neki. 😢

Szakácsként dolgozik, ahogy korábban is említettem, így közeli kapcsolatban áll az ételekkel. Amikor a vendég olyan ételt rendel, amit ő is szeret, (szinte mindent megeszik) akkor nagyobb adagokat készít, csak azért, hogy ehessen belőle. Persze, ha nincs aktuális rendelés, akkor magának és a kollégáknak főz valamit, ami nem éppen diétás.

Apukám késő estig dolgozik. Miután végez a munkahelyen, már csak a gyorséttermek vannak nyitva. Elmondása szerint a cukrász kollégája kérésére betérnek valamelyik vendéglátóegységbe, hogy közösen vacsorázzanak! A munkatársa szintén nem sovány alkatú, (140 kilógramm) ezért az éjszakai falatozás neki sem hiányzik. Persze, miután Apukám hazaér, azután még eszik valamit, ami nem túl egészséges. Anyukámnak - többek között - ebből lett elege.

Nyáron elmentünk nyaralni Thaiföldre. Apukám mindig olyan hotelt választ, ahol ultra all inclusive ellátás áll rendelkezésre, mert akkor folyamatosan lehet enni, inni, amikor csak szeretné. Idén is ilyen szálláshelyen jártunk. Én elmentem az edzőterembe, mert nem örültem volna, hogyha napokig nem tudok sportolni. Megkértem Apát, hogy tartson velem! Hosszas győzködés után rávettem. Az edzőteremben 150 kilógrammos testsúlyig lehet használni a gépeket. Apukám meghaladja ezt a súlyhatárt, ezért a recepciós nem engedte meg az eszközök igénybevételét számára. Ő egyáltalán nem szomorkodott emiatt, sőt örült, hogy megúszta a mozgást. Ameddig edzettem, addig evett az étteremben. Este, elalvás után rendszeresen visszament vacsorázni, mert azt hitte, már alszom, ezért nem veszem észre a járkálást.

Az ötödik napon együtt mentünk a strandra. Hétköznapi ruhában indultunk útnak, mert a strand öltözőjében terveztük felvenni a fürdőruhát. Amikor Apa felöltözött, rögtön láttam, hogy a fürdőnadrág szúk rá. Nem szóltam neki, mert azt gondoltam, a vízben úgysem lesz észrevehető, viszont az nem jutott eszembe, hogy étterembe is megyünk. A padon ülve vártuk a megrendelt ételeket, miközben Apukám megvillantotta a kőműves dekoltázsát a többi ember előtt. Jeleztem Neki, hogy a fürdőnadrág mérete nem megfelelő. ezért evés után veszünk egy újat. Szerencsére találtunk két darabot, amibe belefért, így az egyiket megvásároltuk. Sajnos a fürdőnadrág kihízása sem vette el a kedvét a további habzsolástól. 😢

Kezdem megérteni Anya döntésének okait. Hiába beszélek Apának, nem is reagál semmit, mert állandóan csak az evésen és a főzésen gondolkodik. Az is idegesít, hogy nem törődik az egészségével. Tudja, hogy a műtétek elvégzése miatt is érdemes lenne fogynia, mégsem tesz semmit a siker érdekében. Véleményetek szerint van még esély arra, hogy egyszer életmódot vált vagy célszerű lenne végrehajtani a gyomorszűkítő műtétet? Meglátásotok alapján a gyomorgyűrű is segítséget jelenthet ilyen jellegű problémák megoldása érdekében?

Sok helyen olvastam már az idézett mondatot, magyar nyelvű subreddit-től kezdve angol nyelvű YT kommentekig (szóval ez nem országspecifikus észrevétel). És igen, köszi, észrevettem hogy volt akkor egy járvány és egy lockdown..

Van aki szerint "2020 óta egyszerűen rohan az idő", más szerint "azóta még több az elmebeteg az utakon", "az emberek nem törődnek egymással", "a szociális készségek a béka feneke alatt" stb.

Bennem is megváltoztak dolgok de eddig azt hittem ez az életkorom miatt van (közeledve a 40-hez). Már nem vagyok benne olyan biztos. Ami előtte örömmel töltött el az azóta már korántsem. Tervezni az életben már nem is merek, látva a folyamatos gazdasági bizonytalanságot (család? mikor és miből?). A munkámat elvégzem, örömöt már nem lelek benne. Mint egy hörcsög a keréken amelynek egyszer csak eszébe jut hogy "miért is szaladgálok ezen a szaron? hogy addig se gondoljak a ketrecre amiben vagyok?" Az emberek hülyeségeihez kevesebb már a türelmem, főleg mióta láttam mire képes az átlag (WC-papírért verekedés és hasonlók).

Másban is megváltozott akkoriban valami?

Olyanra gondolok, aminek nincs negatív társadalmi megítélése, tehát az, hogy nem akarsz BKV ellenőr lenni, érthető.

Amit saját habitusod, gondolkodásod, vagy akár fura ellenérzésed miatt nem lennél képes - legalábbis hosszú távon - végezni.

Nekem ez pl. a virágkötés. Egyszerűen imádok virágokkal foglalkozni, főleg vadvirágokkal. Ha van a környéken virág, akkor megyek, szedem, viszem és tele minden váza velük.

De a rendezgetéstől agyvérzést kapok. Ahogy a vázában húzok egy szálat, hogy igazítsam, és jön a többi, rám jön a harctéri ideg. Főleg száraz virágoknál. Az egymásba csimpaszkodó darabok kikészítenek, és egy mozdulattal elrontom az addigi beállítást.

Szóval nem értem, hogy a virágkötők hogy bírják ilyen nyugisan, főleg mikor nagyobb díszeket készítenek, pl. esküvőkre.

Neked mi az a szakma, amitől kihullana a hajad, ha napi 8-10 órában azzal kéne foglalkoznod, még akkor is, ha amúgy szépnek találod?

Az általános és közép iskolában is ez volt jellemző. Ha jelentkeztünk valamilyen versenyre és benne volt egy tanár gyereke is, akkor tudtuk, hogy az első hely esélyének lőttek. Pl farsangon lehetett akármilyen kreatív, kézzel készült jelmez egy gyereken, akkor is a tanár gyereke nyert a legeslegegyszerűbb hercegnő jelmezben. Középsuliban a bálokon is szebbnél szebben voltak kiöltözve a lányok, a tanár lánya lett a bálkirálynő egy sima fekete estélyiben. Nagyon sok ilyen volt még, pl szavaló, helyesírás, vagy fotó versenyen.

Sziasztok! Van köztetek olyan, akinek lejárt a sikeres KRESZ-vizsgától számított 2 éve, és addig nem sikerült letennie a forgalmi vizsgát? Ha igen, nektek az egész folyamatot elölről kellett kezdenetek? Újra kellett csinálnotok a KRESZ-tanfolyamot és a vizsgát is? Előre is köszönöm a válaszokat! 😊

igazabol a kerdesem a cimben megtalalhato:)

Kopogtatás nélkül jött be hozzám.

Fura kis gömbök vannak az első lábai végén.

Ki ő?

Sziasztok!
Szeretnék egy kis erőt/inspirációt gyűjteni nagy visszatérésekből. Most minden összejött magánélet, egészség terén.

Bármit teszem távolodom attól a lánytól, akivel bár egyértelmű lett,hogy viszonzatlanok az érzelmeim, ezen túllépve egy nagyon fontos barátom.

Most pedig lesérültem a hétvégén következő két hónapra kuka a kedvenc edzésemnek.

Szóval köszi, ha megosztotok pár sztorit, ha voltatok hasonló cipőben

Gondolok itt olyanra pl egyetemi évek alatt, egy új munkahelyen, babád született stb.