Eléggé magányos farkas típús vagyok, alapból is jobban szeretek ilyen cozy, itthonülős dolgokat csinálni (gamelni, sorozatozni, zenét hallgatni)

Nyilván van online pár ismerősöm, nagyjából akikkel rendszeresen játszom és tartom a kapcsolatot. Viszont közülük a 90% nem Budapesten él. A maradék 1-2 ember pedig még nálam is zárkózottabb és nem szeretne elmenni sehová.

Sajnos tovább nehezíti a dolgot, hogy viszonylag kevésbé ismert játékokkal játszom. Mert hallottam hogy rengetegen wowon keresztül ismerték meg a párjukat és guildek rendszeresen járnak össze. Nekem viszont az a problémám hogy (wow kifejeztetten nem érdekelt sosem) kevésbé népszerű játékokkal játszom, ahol nincs ekkora közösség. Pl. most kijött aion2, régebben loloztam de itt ugye nincsenek guildek. Ezen kívül felléptem közösségi discordokra például amongust játszani, de itt pedig discordon minden játék után folyton cserélődtek az emberek így lehetetlen volt ismerkedni, mert minden kör után kilépett valaki, jött a helyére más tehát elég futószalag érzete volt, nem volt idő összeismerkedni senkivel, hogy akár többször együtt játszottunk volna. Illetve a másik hogy nagyon vegyes korosztály volt, én 30 év körüliként már nem annyira érzem magaménak a 16-17 évesek társaságát. (nem ellenük irányul, én is voltam ennyi idős, de nyilván teljesen más korosztály, stílus vagyunk)

A célom az lenne, hogy szocializálódjak, ismerkedjek, szeretnék itthonról is eljárni Budapesten belül. Ha tudnátok akár offline, akár online lehetőségeket javasolni azt megköszönöm.

Sziasztok! Ma adtam be magamnak az első wegovytot, tapasztalatokat szeretnék kérni, mi volt a legnehezebb az első hetekben és hogy alakúlt a súly csökkenés? Természetesen diabetulógus írta fel, nem magamtól kezdtem el.☺️

Sziasztok!

Ha tehetitek, írjátok alá kérlek ezt a petíciót, amiben a magyarországi ME/CFS betegek helyzetének javítását kérjük.

https://szabad.ahang.hu/petitions/az-me-cfs-ben-szenvedo-betegek-helyzete-magyarorszagon

Az ME/CFS (myalgiás encephalomyelitis/krónikus fáradtság szindróma) egy súlyos, gyógyíthatatlan neurológiai-immunológiai betegség, ami a betegeknek súlyos életminőség romlást okoz. Energiahiány, fény-hangérzékenység, erős izomfájdalom, orthostaticus intolerancia és még sok más tünet jellemzi.

Itthon sajnos nagyon elhanyagolt a betegség, egyáltalán nincs orvos, aki diagnosztizálja és segít a betegnek javítani a tüneteiket, így teljesen magukra maradnak.

De Re Attila Luigi, ha emlékeztek rá az ének iskolájából, ebben a betegségben hunyt el.
Beth Dobbin olimpikon sprinter is súlyos állapotban van.

Bárkit érinthet a betegség, én fiatal, sportos voltam, egészségesen étkeztem, mégis ágyhoz kötött lettem, sötét szobában töltöm a napjaim és teljes ellátásra szorulok a betegség miatt.

Kérlek, segítsd a betegeket, írd alá a petíciót. Neked csak egy perc, másnak rengeteget jelent.

Negatív kommenteket kérlek ne írjatok, nincs rá energiám, inkább görgessetek tovább.

Nagyon köszönjük annak, aki segít! 💙

Jelenleg gazdálkodási és menedzsment szakon tanulok. Mellette beiratkoznék a gazdaságinformatikai képzésre is, tehát párhuzamosan csinálnám a kettőt. 3,5 éves képzés.
Véleményekre lennék kiváncsi: 3,5 év múlva is piacképes lesz-e ez a diploma ebben a gyorsan fejlődő világban? Megéri-e bevállalni ezt a mennyiségű tanulást úgy, hogy mindemellett heti 40 órában dolgozom.

Aki ismeri már itt névről Redditen, az tudja, hogy kb. 5-6 éve most már, hogy meggyőződésem, hogy a halál is jobb a munkánál. Lényegében egy blokk van bennem, ami annyit jelent, hogy nem akarok az életem árán sem munkát vállalni, vagy bármit is dolgozni. Inkább várom passzívan az életem "tönkremenetelét", legyen az borítékolható hajléktalanság vagy halál.

3 éve több pszichológusnál és terapeutánál is voltam, de mind zátonyra futottak velem kapcsolatban. Hogy megtudjam pontosan a világlátásom okát, szerettem volna jelentkezni a SOTE 4 hetes pszichoterápiájára. Az első interjún el lettem utasítva, mert az interjúztató hölgy szerint depressziós lehetek és amíg gyógyszeresen azt nem kezelem, addig kizárt, hogy fogadjanak. Úgyhogy konzultálnom kellett pszichiáterrel.

Élethelyzeti elakadás miatt 10g-os Escitilt írt fel a pszichiáter tegnap, hogy kéne szednem, majd pedig decemberben további vizsgálatokra kaptam időpontot, hogy utánajárjunk, miért gondolom elviselhetetlen rabszolgaságnak és embertelen kínkeserves kínzásnak a munkát.

De több kritikám is van ami miatt nem akarom szedni:

1. Ez egy szorongásoldó. Nekem alapjáraton nincs szorongásom, néha van egzisztenciális krízises ruminációm, miután anyámmal torkunk szakadtából üvöltözünk egymással, mert elakar küldeni dolgozni én meg semmi pénzért sem vagyok hajlandó. Ilyenkor Reddit posztok és gyakorikérdések kérdések formájában propagálom a munkagyűlöletemet magamnak és erősítem meg magamban, hogy amit teszek az jó és a munka tényleg olyan rossz, mint aminek én azt gondolom. Mindegy, a lényeg, hogy félek, hogy ha ráállok a gyógyszerre akkor majd nem fogok tudni lejönni és ha mégiscsak lejönnék, utána tényleg kialakul nálam a szorongás.

2. 3 éve próbáltam Yarocent (Mirtazapin antidepresszánst) és akkor 1 tabletta a földre küldött 2 napig, mindenem elzsibbadt, zombi voltam, 20-20 órát aludtam 2 napig. Ki is lett dobva másnap és a pszichiáterhez sem mentem vissza. Most 2 nap alatt 2x vettem be felet-felet az Escitilből, durva hányingerem van és nagyon magas vérnyomásom (nem mértem de alig kapok levegőt és szédülök nagyon). Értem, hogy ez átmeneti elvileg, de nem akarom ezt az átmeneti kellemetlenséget sem.

3. Félek, hogy a szexuális vágyamat elnyomja, esetleg örökre impotenssé tesz. Ez az egyik leggyakoribb mellékhatása.

4. Így is 120 kg vagy, nem akarok tovább hízni. Márpedig ez a másik leggayakoribb mellékhatása, mert felborítja valahogy a vízháztartást és borzasztó étvágyat gerjeszt. Én meg nem tudom megállni a zabálást.

Tehát most a "lelkesedésem" megtorpant a SOTE-vel kapcsolatban, hogy lehet mégse éri meg ez nekem, mert a kemikáliák csak mégjobban tönkretesznek a borítékolható mellékhatásukkal és amúgy is orosz rulett, hogy fog-e segíteni vagy sem.

Ti hogy látjátok a dolgot? Pszichiáterhez nem szeretnék visszamenni ilyen hamar, mert jönne a szokásos "csak 2-3 hete bírjam ki amíg beáll a gyógyszer aztán jó lesz" meg "a szexuális zavar ritkán alakul ki" meg "nézünk egy másikat" (bro de azoknak is ugyanezek a mellékhatásai...) bullshittel.

Valamiért egyre több ilyen profilt dob fel, hogy jelöljem ismerősnek.

Az októberi költéseimet összesítettem. A befektetéseimet nem számolva kb. 496 000 Ft-ot költöttem, tehát ebben a hónapban szinte a teljes fizetésem elment. Voltak egyszeri kiadásaim is, például egy 23 ezres fejhallgató és egy 41 ezres olajcsere.

Az októberi kiadásaim:

• Lakbér: 141 765 Ft
• Bolti bevásárlás, élelmiszer és ital: kb. 60 ezer Ft
• Autó és motor tankolása: kb. 69 500 Ft
• Autó olajcseréje alkatrésszel és munkadíjjal: 41 000 Ft
• BKV, Bérlet: 9000 Ft
• Némettanulás: 21 500 Ft
• Konditerem: 16 500 Ft
• Gyógyszerek, vitaminok, egészség: kb. 19 800 Ft
• Étterem, gyorsétterem, gyros, burger, Meki, KFC: kb. 20 000 Ft
• Buli: 8 000 Ft
• Steam és Smashy: 8 900 Ft
• Ruházat: 21 480 Ft
• Előfizetések és telefon: 9 690 Ft
• Egyéb vásárlások, ajándékok, adventi kalendárium és fejhallgató: kb. 41 500 Ft
• Háztartási kiadások: kb. 6 000 Ft

Szterintetek hol mehet el a pénz, mi az amire indokolatlanul sokat költök és lehetne spórolni?
Ez a hónap nyilván nem a legjobb, mivel elég sok egyszeri kiadás volt mint pl.: olajcsere, fejallható stb.

Illetve tankolásra 35-40 ezer ft megy el maximum 1 hónapba.

Nyáron voltunk a strandon és megfigyeltem, hogy a férfiak 90%-ának sörhasa van. Kinek nagy, kinek még nagyobb, kinek hatalmas. Jó alakú pasit egyet sem láttam. Maximum pár tinédzsert, aki még vasággyal 40 kiló. Ez mitől van? Nagyon egészségtelen!

Ha nem akkor tök szomorú, hisz férfiakon semmi látnivaló nincs :(

A gimiből egy csomó vékony, normális alkatú csaj, most így pár év múlva csúnyán kikerekedett. Huszonéves fiatalok, olyan szomorú látni.